1. fejezet - Az utazás

Dóri vagyok, 18 éves, és életem legnagyobb kalandja előtt állok. Még most sem tudom elhinni, hogy pár perc múlva felszáll a gépem és elindulok Korea felé. Elég furcsa története van annak, hogy miért is ülök én most ezen a gépen. Édesapám kolléganőjének férjét, Miklóst kihelyezte a cég, ahol dolgozik egy fél évre Koreába. Úgy döntöttek, hogy ki költözik az egész család, ezt természetesen a cég állta. Csak, hogy a lányuk kijelentette, hogy ő ugyan nem megy sehova, amit meg is tudtam érteni. Versenyszerűen röplabdázott a középiskolában, a bajnokság közepén voltak, a barátait sem akarta itt hagyni, és Korea sem érdekelte. Még most is tisztán láttam magam előtt szüleim döbbent arcát mikor kolléganője, Eszter felvetette ötletét.
- Mi lenne, ha gyereket cserélnénk?
- Hogy mit? - bukott le majdnem a székről édesapám.
- Úgy értem, hogy Timi egyáltalán nem hajlandó velünk jönni, de még túl fiatal, hogy egyedül itthon maradjon. Én meg nem akarok elválni a férjemtől egy fél évre és Korea is érdekel. Szóval arra gondoltunk...mivel Dóri imádja Koreát...mi lenne, ha őt vinnénk magunkkal, Timi pedig addig ide költözne.
Leesett az állam a döbbenettől. Kimehetnék Koreába? Egy fél évre? Belül ujjongtam örömömben. Lopva apára sandítottam.
- Hát nem is tudom. - csóválta meg a fejét.
- Apa légyszi engedj el! - kérleltem.
- És Timi, vele már beszéltetek? - fordult Eszter felé ismét apu.
- Igen, persze, előbb őt kérdeztük meg. Neki mindegy hol lakik,  csak maradhasson. Már találkozott veletek néhányszor, nem hinném, hogy gond lenne vele.
- Hát végül is...
- Apuuu - vetettem be boci szemeimet.
- Na jó rendben. Ha anyádnak sincs kifogása ellene.
Anyura néztem.
- Felőlem mehetsz - mosolygott rám.
- Juhééé - ugráltam körbe a szobát - mehetek Koreába!
Határtalanul boldog voltam. A többi már hamar ment. A suliban szóltunk, hogy a következő félévet külföldön töltöm, csináltatunk útlevelet és minden egyéb szükséges papírt beszereztünk.
Most pedig itt ülök a gépen, hogy elinduljak abba az országba, ahova mindig is vágytam. Végre felszállt a gép, két óra út után megérkeztünk Frankfurtba, ahol átszálltunk a Koreába tartó gépre. További 12 óra repülőút után végre megérkeztünk a Szöuli reptérre. Ahogy kiszálltam a gépből nagyot szippantottam a levegőbe, itt még a levegő illata is más. Miután felvettük börőndjeinket, megkerestük a sofőrt, akit a cég küldött ki, hogy elvigyen minket a házunkhoz, ahol lakni fogunk. Egy nagyon szép, kertes családi ház előtt állt meg az autó. Mázli, nem tömbházban fogunk lakni. Belül is gyönyörű volt a lakás. Kis előszoba, egy hatalmas nappali, és egy konyha egybenyitva az ebédlővel ebből állt az alsó szint. Két hálószoba, egy fürdő, és egy wc, ez volt a felső szint. Rögtön birtokba is vettem a szobám. Kicsit nagyobb volt mint az otthonim és volt erkélyem is, aminek nagyon örültem. Még kissé havas volt a táj, de már előre örültem neki milyen szép lesz majd tavasszal és nyáron. Kipakoltam a ruháimat és berendezkedtem. Szörnyen fáradt voltam a repülőút miatt, de az időeltolódás miatt nem tudtam aludni. Lefürödtem aztán olvasgattam még egy kicsit, észre se vettem mikor nyomott el az álom.
Másnap vasárnap volt, így kicsit körbenéztünk a környéken, ismerkedtünk az új hellyel. Mindenre kíváncsi voltam. Közben teszteltem magam, mennyire értem meg a kiírásokat. Alapszinten beszélek koreaiul, nagyrészt a netről tanultam meg, ez is az egyik oka, amiért nagyon örülök, hogy kijöhettem, remélem ezalatt a félév alatt rengeteget fogok fejlődni. A nap hamar eltelt és én izgatottan tértem nyugovóra. Holnap lesz az első napom a suliban. Remélem minden rendben lesz.
Reggel eljött értünk a sofőr és elvitt engem a suliba, Miklóst pedig a munkahelyére. Útközben megmutatta és elmagyarázta melyik busszal tudok majd eljutni a suliba és hol kell majd fel meg leszállnom. Miklós pedig majd kap szolgálati autót. Miután a sofőr kitett mély levegőt vettem és beléptem az iskola kapun. Elmentem az igazgatóiba, ahol megkaptam az órarendem. Az első órám pont az osztályfőnökömmel volt. Pár perc keresgélés után meg is találtam az osztálytermem. Még egyszer végigsimítottam a ruhámon, vettem egy mély levegőt, majd kopogtam.
- Szabad - hallottam bentről egy kellemes női hangot.
- Annyong haseyo - léptem be a terembe.
- Á az új lány - jött elém a tanárnő. - Egy kis csendet kérek! Bemutatom nektek egy új osztálytársatok, Magyarországról érkezett és itt fogunk tanulni nálunk egy fél évig.
- Sziasztok! Dóri vagyok. De szólítsatok nyugodtan Yuminak. Remélem jól ki fogunk jönni egymással - hajoltam meg.
- Yumi, ott második sorban van egy hely, oda le tudsz ülni.
- Köszönöm. - azzal leültem a megadott helyre.
- Szia. Sora vagyok - nyújtott kezet a mellettem ülő lány.
- Szia. Yumi. - mosolyogtam rá, kedves lánynak tűnt.
- Óra után megnézzük az órarended és körbevezetlek a suliban, ha szeretnéd.
- Rendben, köszönöm.
Hálás voltam Sorának, legalább nem kell egész nap egyedül bóklásznom. Több beszédre nem volt időnk, a tanárnő belekezdett az anyagba. Óra után megnéztük az órarendem, és kiderült, hogy nagyon sok közös órám van Sorával. Sietnünk kellett a következő óránkra, de tanítás után Sora körbevitt az épületen és mindent megmutatott.
- Mit csinálsz szabadidődben? - érdeklődött.
- Leginkább táncolni szeretek meg focizni.
- Azokat majd itt is tudsz.
- Nagyszerű. - örültem, hogy itt se kell lemondanom két kedvenc időtöltésemről. - És te?
- Én táncolok meg badukozok.
- Baduk az mi?
- Táblás játék. De ti lehet inkább go néven ismeritek.
- Ja igen, így már tudom. És mond milyen zenéket szeretsz.
- Hmm leginkább Super Juniort és Exot hallgatok, de a kedvencem a Beast.
- Wááá Nekem is! Imádom őket! - lelkendeztem. - Ki a kedvenc tagod?
- Hyunseung. Neked? - hirtelen nagyon lelkes lett.
- Doojoon.
- Hmm a leader. Nem rossz, nem rossz - vágott kaján mosolyt Sora.
- Te csak maradj a kis vörös hercegnőddel, aki most szőke - nevettem.
Van egy olyan érzésem, hogy mi remekül ki fogunk jönni Soraval. De ideje volt hazaindulnom. Az iskola előtt elbúcsúztam Sorától, ő a másik irányba lakott, majd elindultam a buszmegálló felé. Elővettem a táskából a pénztárcám, és kivettem egy kis aprót  a buszra ám, ahogy a következő sarkon befordultam, valaki hátába ütköztem, elvesztettem az egyensúlyom és a fenekemen landoltam.
- Aúúú - kiáltottam fel, ahogy belém hatolt a fájdalom.
- Ugye megmondtam, hogy ez lesz! Miért nem tudsz normálisan közlekedni az utcán! - hallottam egy mérges férfihangot.
- Sajnálom! - hallottam egy másik, lágyabb hangot.
Kinyitottam a szemem és egy aggódó szempárral találtam szembe magam, majd jobban megnézve az arcot, még a lélegzetem is elállt... a Beast főénekese, Yoseob nézett velem farkasszemet. Mögötte pedig ott sorakozott az összes többi tag.