Beast dorm
- Elegem vaaaan! – üvöltötte Yoseob, hogy csak úgy zengett belé az egész ház.
- Mi az? Mi történt már megint? – dugta ki fejét az ajtón Junhyung.
- Hyunseung megint órákra elfoglalta a fürdőt. – hisztizett Seobie és hogy haragjának még inkább nyomatékot adjon, dobbantott is egyet lábával.
Junhyung felsóhajtott, lemászott az ágyáról és kiment, hogy lenyugtassa a feldühödött fiút.
- Nyugi! – tette kezét barátja vállára. – Most már biztos nemsokára kész lesz.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és Hyunseung lépett ki a fürdőből , derekán egy lazán csavart törülközővel. Meglepődve nézett végig a két fiún.
- Mi ez, fogadóbizottság? – nevetett fel.
- Majd adok én neked fogadóbizottságot! – támadt neki Yoseob, Junhyung alig tudta visszafogni a szemlátomást igencsak bepöccent fiút.
- Normális vagy? – ugrott arrébb hirtelen Hyunseung dühödten meredve a kis méregzsákra. – Ez fájt és meg is fog látszani. – húzta végig ujjait hófehér karján, amelyen most két piros csík futott végig.
- Megérdemelted! – pufogott még mindig Yoseob.
- Mégis mivel érdemeltem ki, hogy így megkarmoltál te vadmacska?
- Azzal, hogy megint órákra elfoglaltad a fürdőt!
- Hát most nagyon tévedsz kiscicám! – hajolt egészen közel Yoseob arcához. – Mert ezúttal nem én vagyok a bűnös.
- Ízé, de ha nem te, akkor ki? – vett visszább Seobie.
- A mi drága leaderünk. – mindenki Dongwoonra meredt, aki kissé hátrébb, a falnak támaszkodva figyelte az előbbi jelenetet.
A három fiú egymásra nézett, perverz mosolyra húzódott szájuk, majd mindannyian futni kezdtek Doojoon szobája felé. Dongwoon mosolyogva követte őket.
Doojoon majdnem szívrohamot kapott, amikor kivágódott szobája ajtaja, és egyszerre három kíváncsi szempárral találta szembe magát.
- Mesélj! – zengték kórusban.
- Mégis miről? – lépett hátrébb egy lépést.
- Hát a csajról! – mosolygott Yoseob.
- Mi...féle csaj...ról? – hebegte Doojoon miközben csinos kis arca egy jól érett paradicsom színével kezdte felvenni a versenyt.
- Akivel randid lesz! – Yoseob várakozó tekintettel nézett a fiúra, kényelembe helyezve magát az ágyán. Doojoon tudta, hogy ebből nincs menekvés, Yoseob kíváncsisága nem ismer határokat, amíg nem mond legalább valami apró kis részletet, amivel enyhítheti a fiú érdeklődését, addig nem szabadul meg tőle.
- Már ha tényleg randira megy ebben a szerelésben .- nézett végig rajta fintorogva Hyunseung.
- Miért mi bajod van az öltözékemmel?
- Á semmi. – válaszolta, de közben már gombolta is ki a leader ingjét.
- Hé, te mit csinálsz? – kapkodta zavartan a fejét Doojoon.
- Csak bízd rám magad. – mosolygott rá Hyunseung. – Mire kész leszek veled, a csaj el fog ájulni tőled. – kacsintott rá.
Doojoon zavartan nézett körbe a szobában, de nem volt menekülés számára. Hyunseung épp rángatta le róla az inget, majd két ujja közé csippentve kissé távolabb leejtette a földre, volt egy olyan érzése, hogy többet a büdös életben nem fogja látni. Yoseob ha lehet még kikerekedettebb szemekkel nézett rá, állát tenyerébe támasztva feküdt az ágyon, mint valami pletykára éhes vénkisasszony úgy nézett ki. Junhyung csak vigyorgott mint a tejbetök, Dongwoon pedig csendesen mosolyogva az ajtóból figyelte az eseményeket.
- Na szóval ki is az? – Yoseob szemei egyenesen belefúródtak az övébe, mintha csak hipnotizálni akarná a fiú.
- Khm. – köszörülte meg a torkát Doojoon. – Szóval az a lány akivel a minap összefutottunk.
- Te újra találkoztál vele? – csodálkozott Junhyung.
- Igen, a pénztárca tudjátok, amit találtam utána, elvittem neki.
- És? - ült fel az ágyon Yoseob. - Azután mi történt?
- Megkérdeztem nincs-e kedve valamikor velem pizzázni.
- Remélem azért ennél normálisabb helyre akarod vinni. - nézett rá bizonytalanul Junhyung.
- Még szép! Ne nézz már hülyének! Egy elegáns étterembe fogom elvinni. - előbbi morcos arckifejezése elégedett mosollyá változott.
- Készen is volnánk. - csatolta fel az órát még Doojoon karjára Hyunseung, majd hátrébb lépett és elégedetten végig nézett alkotásán. Mint mindig, most is remek munkát végeztem, nyugtázta magában vidáman.
- Na milyen vagyok? - pördült meg tengelye körül, mire a fiúk elismerően bólogattak.
- Jesszus már ennyi az idő! - kiáltott fel, ahogy tekintete az órájára tévedt. - Na akkor én mentem, mielőtt még elkések. Milyen ciki lenne már.
Gyors léptekkel elindult kifelé és már épp nyitotta ki az ajtót mikor Gikwang utána kiabált.
- Doojoon várj!
- Mi az? Mond gyorsan, mert sietek! - fordult a fiú felé.
- Mond csak, nem felejtettél el valamit? - vigyorgott rá Gikwang. - Mondjuk ezt, itt! - emelt fel egy hatalmas csokor vörös rózsát!
- A francba! - mérgelődött. - Teljesen kiment a fejemből! Kösz Gikwang! Mire is mennék nélküled?
- Hát én is ezt kérdezem. - nevetett fel. - Sok sikert!
- Kösz! - azzal Doojoon csokrostul, mindenestül elindult Yumohoz.
Yuminál
Még életemben nem voltam ilyen ideges, mint most. Amikor tegnap megszólalt a telefon és megláttam a kijelzőn Doojoon nevét, majdnem leejtettem a telefonom. Esküszöm egyszer még el fogok törni miatta valamit. De legalább nem felejtett el, ennek nagyon örültem.
- Igen, tessék. - szóltam bele a készülékbe.
- Szia, Doojoon vagyok.
- Szia. Hogy s mint?
- Jól köszi. És te?
- Én is, köszi.
Pár percig mindketten néma csendben voltunk, aztán hallottam, ahogy Doojoon megköszörüli a torkát.
- Szóval azért hívtalak, hogy megkérdezem nincs-e kedved eljönni velem holnap vacsorázni?
- Nagyon szívesen. - próbáltam nyugodt hangon beszélni, de igazság szerint belülről remegtem az idegességtől és örömömben majd kiugrottam a bőrömből.
- Nagyszerű! Akkor este 7-re érted megyek.
- Rendben.
- Hát akkor jó éjt!
- Neked is jó éjszakát. - búcsúztam el tőle.
Aznap este alig bírtam elaludni, a mai napom meg inkább le se írom. Az idő ólomlábakon vánszorgott alig vártam, hogy délután legyen és elkezdhessek készülődni az estére.
Most pedig itt állok a szekrényem előtt és azt próbálom eldönteni milyen ruhát is vegyek fel. Azt mondta, hogy vacsorázni visz, de múltkor mikor itt volt pizzázásról volt szó, szóval fogalmam sincs mi legyen. Végül egy spagettipántos, térd fölöttig érő fekete ruha mellett döntöttem. Felöltöztem, egy kis parfüm, egy kis laza smink és már kész is voltam. Épp időben, mert ekkor csengettek.
- Megyek már! - kiabáltam le és közben kettesével szedtem a lépcsőket, hogy minél hamarabb ajtót tudjak nyitni.
- Dóri! - szólt ki Eszter. - Vigyázz magadra, és ha bármi van hívj!
- Jól van! Tudom! - fintorogtam.
- Ne feledd most én vagyok a felelős érted. - mondta kedvesen.
- Ne haragudj! - szégyelltem el magam, jól tudtam, igaza van. - Hát bármi lenne hívlak, ígérem.
- Rendben. És jó szórakozást! - mosolygott rám.
- Köszönöm.
Nagy levegőt vettem, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése